HTML

Hetvenkedni még csak lehet...

Az időskor problémái, azok megoldása, társkeresés, történetek a múltból.

Friss topikok

Linkblog

Mindennapjaim

2012.09.08. 12:17 Mitchelle

Most, hogy elkészült a "nagy mű", befejeztem élettörténetemet, úgy gondoltam, nem hagyom abba az írást. Igaz, hogy  mindig eszembe jut még valami a régi időkből, akkor azt hozzáteszem, beleírom a megfelelő helyre, de ez azért nem elég. van olyan is, ami már nem oda tartozik, hiszen nem naplót akartam írni, és én arról is írnék, ami a mindennapokban történik velem, Igaz, hogy ezek nem akkora történések, de nekem igen. És mivel nincs, akivel ezekről a hétköznapi dolgokról beszélgethetnék, leírom.

Van ugyan két beszélgető-partnerem: az egyik az unokahúgom Pesten, akivel ingyen beszélünk telefonon, hát sokat beszélünk. De neki, bár egyedül él,  nagy a családja: nővére,  lánya, unokái, dédunokái, akik mindig, mindenben számíthatnak is rá, és ezzel bizony sok ideje elmegy, de legalább nincs egyedül. És van barátnője, ő nem úgy nőtt fel, mint én, négyévenként változó környezetben: ő Pesten született, ott is élt, még a gyerekkori barátnője is megvan, meg az összes volt kollégái, kolléganői a volt munkahelyéről. Így aztán rám nem sok ideje jut. Nekem mindezek nincsenek, de igaz, hogy hogy nem is nagyon hiányoznak. Aztán van egy nagyon kedves internetes barátnőm. Vele nagyon megtaláltuk egymást. Egy éve dolgozunk együtt, volt két gyenge, és egy nagyon jó közös internetes munkánk , most keressük a következő munkákat. Érdekes, hogy ő több, mint 30 évvel fiatalabb nálam, mégis remekül megértjük egymást mindenben, igaz, hogy még nem is találkoztunk élőben soha.

Volna még a fiam, de neki végleg nincs ideje velem beszélgetni. Annyit beszélünk meg, hogy mi a legfontosabb tennivaló, mit kell bevásárolni, hova, miért kell menni, esetleg kiválasztja, hogy az ajánlott 3 féléből mi legyen ebéd. Olyat már nem kérdezek, hogy mit főzzek, mert arra a válasz:  mindegy. A kislány unokám 14 éves, ő minden kedden nálunk van szerdán visszük iskolába, de ő ilyenkor vagy az apjával tanul, vagy vele játszik, nem akarok közéjük állni. A fiú unokám még egy évet tanul Bécsben, de feltehetően utána is ott marad, évenként kétszer ha látom, akkor nagyon szeretjük egymást.

Így aztán itt fogok beszélgetni, lehet, hogy csak saját magammal, de nem baj, én nagyon jó társaság vagyok magamnak. Még soha nem unatkoztam, ha egyedül voltam. Ezért gondoltam, hogy folytatom az írást, magamról- magamnak. Ez olyan, mint "ajándék, mellyel meglepem.......magam magam."  (J.A.Születésnapomra)

Tegnap nagyon meg voltam elégedve magammal. A házunk előtt van egy fagyal sövény, 25 m hosszú, majdnem másfél méter magas és széles.Nem mi ültettük, együtt vettük a házzal. Az utcában nincs máshol sövény, ezt rajtunk kívül nem nyírná senki, ha én nem. Havonta, vagy inkább sűrűbben le kell nyírni. Nehezíti még a dolgot, hogy bele van nőve négy ostornyél-fa, ezeknek az ágait is muszáj levágni, mert másképp nem férek hozzá a sövényemhez.Tegnap lenyírtam. Van egy 60 cm hosszú, elektromos sövényvágóm, azzal. Nem mondom, hogy ez kifejezetten női munka, de én nagyon szívesen csinálom, és remélem, még sok évig. Az a különbség, hogy 15 évvel ezelőtt egyfolytában vágtam le, utána összegereblyéztem, beraktam a kukába, 2 óra alatt megvolt, pedig közben kétszer akkor is tartottam rövid kávé-cigaretta szünetet.  Most levágom az 1/3 részét, bejövök, fél óra szünet, pedig már leszoktam a cigiről 7 éve, és azóta elfelejtettem a kávét is, a kettő valahogyan össze volt csatolva nálam: amikor letettem a cigit, nem kívántam a kávét sem. Azért, ha kínálnak vele, kérek, de magamtól soha nem jut eszembe. No, félóra pihenés után folytatom a sövényvágást, megint félóra szünet, aztán még egy utolsó nekirugaszkodás, és kész. Mindig reggel csinálom, amíg nem süt oda a nap. Akkor, ha eddig eljutottam, hagyom a levágott leveleket száradni késő délutánig, és csak akkor takarítom össze. Ezzel a munkával aztán úgy el is fáradok, hogy aznap az ebéden kívül mást nem is csinálok. Ebédet is csak valami egyszerűt, tegnap rántott hal volt krumplipürével, meg a szokásos májgombócleves.De tulajdobképpen miért is akarnék még csinálni mást is? Csak én soha nem vagyok elégedett  magammal. Mindig azt hiszem, valami nagyobb teljesítményre kellene képesnek lennem. Pedig, ha jól belegondolok, ez bőven elég egy 76 évesnek egy napra. Remélem, még sokáig le tudom vágni a sövényt.

Ez a tegnapi volt, ma is sövényt vágtam, de ez már nehezebb volt, pedig ez talán csak 6 méter. De ezt létráról kell vágni, az utca felől, a kerítés melletti tujasor tetejét. Mindig csak fél métert, amennyit elérek, akkor levinni a sövényvágót, kézi ollóval kiigazítani, odébb tenni a létrát, felvinni a sövényvágót, levágni fél métert, és így tovább, lassan, óvatosan, mert egy rossz mozdulattal a combnyaktörést kockáztatom, annyit pedig nem ér a mutatvány. Ebédre szilvásgombóc, be is jöttem időben, hogy készen legyek vele 1 órára, mire fiam jön. Meg még gyorsan egy gépre való mosnivalót összeszedtem azzal együtt, ami a sövényvágáskor rajtam volt. Aztán a délutáni alvás, négykor ébredtem fel, most még kimegyek egy kicsit a kertbe olvasni, aztán már csak öntözés, és vége a napnak. De már a holnapit tervezem, az kemény lesz, mert délre kell meglenni az ebédnek, ami kicsontozott göngyölt csirke lesz, és mellette úszni is akarok 9 és 12 között, ami egy és egynegyed óra távollétet jelent. Még nem tudom, hogyan oldom meg, de ki fogom találni. A csirkének elég lesz, ha negyed 11-kor bekapcsolom a sütőt, ha reggel elkészítem,   mielőtt elindulok, akkor meg is lesz.Este előkészítek mindent, akkor készen is leszek. Valami süti is kellene, ezen még gondolkodnom kell.

Már nem süt annyira a nap, megyek ki a napra olvasni, kihasználni a szép időt, amíg még lehet.

2012.09.09

Jogos volt a tegnapi aggodalmam: tényleg kemény napom volt. Persze tíz évvel ezelőtt még játszva megcsináltam volna...

kezdjük az elején Hatkor keltem, a csirke már kiolvadt, kezdhettem volna a csontozást, de először a tölteléket készítettem el. A csontozás nekem nem ment olyan gyorsan, mint a videón, de azért egy jó félóra alatt megvoltam vele.De rájöttem, hogy túl nagy a csirke, mindenhol leszedtem a húsából, a combokon és a mellen is, még így is nagy maradt. megtöltöttem, megkötöztem, vizet alá, fóliát rá, be a sütőbe. Majd, ha hazaértem az úszásból, már csak be kell kapcsolni.

Megmaradt a csont és a szárnyak, hozattam leveszöldséget, délután ebből levest főztem, a leszedett húsból meg egy finom csirkepörköltet, ebből is lesz jövő héten egy ebédünk.

Fél órám maradt tisztálkodni, öltözni, reggelizni, aztán fél kilenckor indultam, mert a Pennyben vennem kellett Bandinak a múlt napokban hozott uborkából többet. Két rekesszel, 2x12-t vettem, aztán irány az uszoda. Pont 9-re értem oda, már alig vártam, mert egész héten zárva volt karbantartás miatt. De sajnos, megint nem tudtam háton úszni, megint megszédültem a fordulóban, így inkább mellen úsztam, így sem volt rossz, csak már elszoktam tőle az egy hét szünet miatt, elfáradtam. Ujra meg kell szoknom, hogy hetente 3-4szer megyek, hogy megint formába hozzon.

Tízkor, már indultam is haza, nagyon élvezem az új kocsit, öröm vezetni. Ahogy terveztem, negyed tizenegykor bekapcsoltam a sütőt, krumplit sütöttem még fóliában hozzá, és csináltam egy kis madártejet. Fiam már 12 előtt itt volt, de megsült addigra a csirke, nagyon szép lett, le is fényképeztük. Felszeleteltem, holnapra is bőven elég lesz.

2012.09.11.

Azt hittem, minden nap lesz időm írni. Hát nem! Tegnap reggel Dexa, utána uszoda, - remek volt,  ilyenkor az egy hetes karbantartás után nyitva vannak hétfőn délelőtt is, máskor hétfőn csak délután - külön sávom volt, alig voltunk páran a vízben, aztán háziorvos, ebéd, alvás, kicsit napoztam, aztán jött a számítógép. Azt hittem, ítt folytatom az írást, de nem, találtam egy levelet, egy új munkát, amivel elment a tegnap délután és estém, meg nagyjából a mai napom is. Igaz, hogy uszodában ma is voltam, de az időm java a munkával telt, viszont már jól alakul a jövedelem-része is. Lehet, hogy a közeljövőben kevesebb időm lesz ide írni, de hisz ez nem kötelező.

2012.09.13

Bizony,már 13.-a van, bár még csak most kezdődött. Nem bírtam elaludni, mert Adyt említettem egy levélben, aztán elővettem azt az Ady-kötetet, amilyen nem soknak van. Piros papírtáblás, teljesen szétolvasva, a táblája már rég lejött, a lapjai sárgák, a sarkai legömbölyítettre kopva, a gerincén a fűzése látszik, de még nem esett szét egészen. Nekem szent minden könyv, én csak ritkán írok könyvbe, de Sanyi nem  tisztelte ennyire , ő behajtotta a lap sarkát, ceruzával kijelölt, beleírt.Egy versnek minden sorát aláhúzta. Pár éve már nem volt kezemben ez a kötet, most megint teljesen átéltem, ugye, szabad nekem ideírnom ezt a verset?


KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM,KÖSZÖNÖM

Napsugarak zúgása, mit hallok,

Számban nevednek jó íze van

Szent mennydörgést néz a két szemem,

Istenem, Istenem, Istenem,

Zavart lelkem tegnap mindent bevallott

te voltál mindig mindenben minden

Boldog szimatolásaimban

gyöngéd simogatásaimban

S éles, szomorú nézéseimben.

ma köszönöm, hogy te voltál ott

Hol éreztem az életemet

S hol dőltek, épültek az oltárok

Köszönöm az én értem vetett ágyat

köszönöm neked az első sírást

Köszönöm tört szívű édes anyámat

Fiatalságomat és bűneimet

Köszönöm a kétséget, a hitet

A csókot és a betegséget

Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek

Másnak, csupán néked, mindenért néked

Napsugarak zúgása,mit hallok

Számban nevednek jó íze van,

Szent mennydörgést néz a két szemem

Istenem, istenem, Istenem,

könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott

Hogy te voltál élet, bú, csók,öröm

S hogy te leszel a halál, köszönöm.

Minden sort gondosan aláhúzott ceruzával, és én utánaírtam ceruzával: "S hogy te leszel az élet, köszönöm!"

Erre válasza: papírsarok behajtva, szépen ráírva: K ö s z ö n ö m Ennek legalább 25 éve. Kár volt ma elővenni, már minden altatót bevettem, mégsem fogok aludni.

2012.09.14.

Már említettem, hogy találtam egy új internetes munkát. Bizony, sok időm elmegy vele, nem is annyira a munkával, mint inkább az ezzel kapcsolatos gondolkodással. Ez a munka annyira előnyös, hogy igaz se lehet. Nem kerül semmibe, nincs havidíj, nem kell semmit fizetni. Viszont az ígért jövedelem hihetetlenül jó. Mivel a munka is könnyű, úgy fogom fel, mintha lottóznék. Ha elérem az 500 eurót ebben a hónapban, akkor jövő hónap 6.-án kellene kifizetniük. Ha megkapom a pénz, nyertem a lottón, ha nem, úgy tekintem, hogy nem húzták ki a számaimat.Viszont ha tényleg kifizetik, akkor a szponzoráltjaimnak megírom, mert egyelőre egyikünk se meri elhinni, hogy ebből valós pénz is lesz, nemcsak virtuális. Addig is jó játék.

2012.nov.1.

Csak a dátum, ami idehozott, a fenti verset mégegyszer elolvasni, pedig kívülről tudom. Nem is jó ez az emlékezés, jobb beletemetkezni a mindennapokba.

Az előző részben említett munka, és hozzá még két másik nagyon bejött, tényleg nincs időm semmire. Még egyik sem fizetett, de mindenhol megvan a dátum, ahol érkeznie kell a pénznek.Az egyik jövő héten, a másik karácsony előtt, stb. Majd. ha itt lesz, megint írok.

2012.dec.09.

Érdekes dolog történt velem. Valamelyik közösségi oldalon rámszólt egy férfi egy keresztnévvel, hogy én vagyok-e az Orbán Éva, és még megadott hozzá néhány adatomat . kiderült, hogy régi-régi munkatársam, úgy 50 éve együtt dolgoztunk, és megismert egy mostani fényképemről. Hát ez igazán öröm, hiszen ha akkor ismert, és a mostani fényképemről felismert, akkor vagy 26 éves koromban látszottam 76 évesnek, de mivel ez nem valószínű, tehát 76 évesen nézek ki úgy, mint 26 évesen. Pedig nem használom azokat a praktikákat, amiket ajánlanak éppen ma az 50 év feletti színésznőink! Persze ez azért túlzás volna, hogy 26 évesnek látszom, de tényleg nem érzem öregnek magamat, pedig már csak két hónap, és 77 leszek.

Aztán a régi-régi kollégával elkezdtünk írogatni egymásnak, és elmesélt néhány dolgot abból az időszakból, amikor együtt dolgoztunk. Életem egyik-másik eseményéről is írt, olyan dolgokat, amitől ezek egészen más megvilágításba kerültek. Viszont ettől támadt egy ötletem, amit meg is valósítok: új blogot írok, de új néven, új címen. Nem valós nevekkel és helyszínekkel újra írom az életemet, regénynek. Ez, amit eddig írtam, a tények rövid vázlata volt, tényleg úgy, ahogy a Hemingway-kivonatban bemutattam. Ez, amit írni fogok, önvallomás lesz ugyan, de nem névvel-címmel ellátva, és a stílusomat sem nagyon lehet majd felismerni. Még nem tudom, hogy egyes szám első személyben írom-e, mert nekem ez a megszokott, de jobb lesz ettől is megválnom. Viszont igaz lesz, és őszinte. Ide csak akkor fogok írni, ha történik valami olyan esemény az életemben, amitől megváltozik. Olvasókra nem számítok, magamnak akarom írni, át akarom élni még egyszer az életemet, olyannak, amilyen volt, úgy, hogy nem hagyom ki belőle azt, ami nem publikus. Lehet, hogy nem jutok el a végére, de nem baj, az út a fontos, és nem a cél.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://hetvenentul.blog.hu/api/trackback/id/tr274762686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.